2010. augusztus 24., kedd

Fiú-lány barátság

Az "egyszer" alig 24 óra múlva meg is született. Csak barátok maradhatunk. Nem bánom, sokkal jobb lesz így.

Kisebb az esélye a szakításnak, ha össze se jövünk. LOL

Érdekes kérdés merült fel bennem. Vajon mit gondol az a lány arról a srácról, aki elhívta őt randira, de visszautasította, s továbbra is tartani szeretné a kapcsolatot a sráccal baráti jelleggel. Akik számára a fiú-lány barátság fogalma hiányzik a szótárból (ők alkotják a mindenáron farkalni akarok klubját), egyértelműen harsogják: "Tetszik, de MÉG NEM járok vele. Várom a tökéletes pillanatot. Ami késik, az nem múlik!" Elgondolkodtató ez a kurta eszmefuttatás. De tényleg így bonyolódik ez le a csajok fejében?
A nők teljesen más fából faragott műalkotások e földön. Egy nő, igenis tudja, hogy a srácra csak barátként tud nézni, és ennyi. Jófejnek, kedvesnek, szórakoztatónak tartja, de nem férfiként kezeli. Értékei sokkal fontosabbak neki, hogy csak úgy egyik pillanatról a másikra eldobja magától. Márpedig egy randirahívás visszautasítása erre némileg jogos okot adhatna, mégsem kockáztatja meg az értékes egyéniség kiiktatását az életéből.

SZSZVSZ egy barátság sokkal kötetlenebb formulákra épül, mint egy kapcsolat. Több a szabadság, nagyobb kilengéseket is képes elviselni viszonyuk.

A hátulütője a történetnek a mások rosszalló véleménye. Adott egy gyönyörű lány. Mellette van a srác. Mindenki tudja, ők "csak" barátok. Kérdés, mit feltételeznek a srácról? Na mit? "Még szép, hogy meleg!" Banng.. ELŐÍTÉLET!!! A melegség bizonyossága nem 100%. Hiszen egy srác is képes lehet belátni, egy nagy érték megtartása hosszú távon gyümölcsözőbb, mint kidobni azonnal az ablakon, akár egy használt óvszert.

KELL, HOGY LÉTEZZEN A FIÚ-LÁNY BARÁTSÁG!

2010. augusztus 22., vasárnap

Illúziók fogságában

A legtöbb ember illúzióinak fogságában szenved. Fogalma sincs, hogy egy hatalmas, ugyanakkor beszűkített világ rabja így. Annak a létnek annyi köze van a valósághoz, mint cibetmacskának a Youtube algoritmusához.

Mégis oly erőkkel tartja magát az ember illúzórikus képeihez, hogy még hazudni is képesek környezetüknek, de még maguknak is, csakhogy megőrizzék a pihe-puha világ mézédes álomszerűségét. Nem is csoda a foggal-körömmel való harc folyamatos zajlása, hiszen az illúziók pontosan olyan formát, alakot öltenek, amilyent mi akarunk. Egy parányi rossz sincs benne, hacsak mi nem teszünk bele. A fűszerezés teljes mértékben ránk van bízva.

Ez így okés? Hm... egyesek szerint igen. Na ők képezik az örök álmodozók csoportját. A másik tábort, a materialista, földhözragadt emberek alkotják. Nyami-nyami, nagykanállal zabálják az életet, a valódi életet. S nekik tetszik... nos, az álmodozóknak is tetszik a saját álomviláguk.

Akkor hol van a gubanc? van egyáltalán? :oO